A stratégiai elemzések, jövőképek, transzformációs programok és fejlesztési tervek korszakában a vezetők figyelik a technológiai és egyéb trendeket, az ügyfelek változó elvárásait, a versenytársak lépéseit. Bizonyos helyzetekben megszületik a megújulásra vonatkozó elhatározás, ami aztán gyakran mégsem indul el, vagy ha mégis, akkor pedig elakad. Nem feltétlenül azért, mert a szervezet rosszul választotta meg az irányt, és legtöbbször nem is azért, mert a megújulásnak ne lett volna létjogosultsága. Előfordul, hogy azért, mert a megújulás vezetői nem bánnak tudatosan a kétféle idővel.
Az üzleti megújulás stratégiai, szervezetfejlesztési, kommunikációs, márkarevitalizációs és még sok egyéb részterület összessége. Az igazi, nagy megújítók emellett az idő bravúros mesterei. Nemcsak azt érzik és/vagy tudják, merre kell elindulni, hanem azt is, hogy mire érdemes hosszú ideig felkészülni, mikor érdemes elindulni, mikor kell gyorsítani és lassítani, mikor szükséges eltérni az (idő)tervtől, s mikor érkezett el az a pont, ami után mindenképpen cselekedni kell. Vagy éppen ellenkezőleg: azonnal meg kell állni.
A probléma láttatása érdekében szeretnék visszanyúlni az ógörög gondolkodáshoz: a khronoszi és a kairoszi időfogalmakhoz, mert üzleti metaforaként a két fogalom rendkívül jól megvilágítja a megújulás egyik alapvető feszültségét.
Khronosz: a terv, a folyamat, a felkészülés ideje
A khronosz a tartam, a sorrend, a folyamat és a megszámlálhatóság ideje. A mérnöki idő. Ide tartoznak a tervek, a határidők, a beruházási ciklusok, a költségvetések, a mérföldkövek, a teljesítménymutatók. A khronoszi logika azt kérdezi:
- Hol szeretnénk tartani három év múlva?
- Milyen képességeket kell ehhez felépítenünk?
- Milyen sorrendben kell végrehajtanunk a lépéseket?
- Mennyi erőforrást igényel a célig való eljutás?
A khronoszi működés nélkül nincs szisztematikus megvalósítás. Képviselői szinte mindig fegyelmezett, következetes karakterek, akik képesek a folyamatok egész struktúráját átlátni. Sokszor rendszeralkotók, máskor „csak” pontos, megbízható és logikus a gondolkodásuk.
A khronoszi működés tehát a megújulás egyik fontos belső infrastruktúrája. Felkészít, képessé tesz, előkészít a cselekvésre. Hogy amikor megnyílik egy lehetőség, a vállalat valóban képes legyen cselekedni. Pénzügyi tartalékot képez, tudást halmoz fel, döntési rendszereket alakít ki, kapcsolatokat épít, és megteremti a kísérletezés feltételeit.
Kairosz: az alkalom, a lehetőség, az „itt és most” ideje
A kairosz az alkalmas, döntő vagy kritikus idő. Amikor kinyílik a kapu. Amikor valami lehetségessé, szükségessé vagy sürgetővé válik. Amíg nem épül be tudatosan a szervezeti működésbe, a tervezés számára kihívás, mert sokszor inkább csak érzésnek, intuíciónak, sugallatnak hat. Ezért addig racionálisan gyakran nehezebben keretezhető, így könnyen a stratégiai tervezők, klasszikus, mérnöki karakterű döntéshozók rémálmává válik.
A kairoszi képesség hordozói gyakran kevésbé lineáris gondolkodású karakterek, jellemzőjük az éber figyelem, a történések, rezdülések, kevésbé nyilvánvaló összefüggések iránti érzékenység.
A kairoszi képesség azt kérdezi:
- Meglépjük vagy nem lépjük meg?
- Van bennünk elég bátorság?
- Hiszünk benne annyira, hogy végigcsináljuk?
A khronosz azt kérdezi: mennyi időnk van, milyen szakaszban járunk, és mi következik ezután? A kairosz pedig azt: elérkezett-e már a cselekvés megfelelő ideje? Az üzleti megújulás akkor válik igazán nehézzé, amikor ez a két időlogika eltérő irányba mutat.
Például: A terv szerint egy fejlesztés talán csak a következő költségvetési évben indulna, miközben a piaci lehetőség most nyílik meg. Egy új üzleti modell még nem illeszkedik a vállalat kialakult folyamataihoz, de az ügyfelek már keresik. Egy technológia üzleti hatása még nem látható, de a szükséges tudás és tapasztalat felépítését már el kellene kezdeni. Máskor éppen az ellenkezője történik: a vezetők sürgetnek egy trendi kezdeményezést, holott a szervezet, a technológia vagy a piac még nem érett meg rá.
A megújulás egyik alapvető vezetői feladata a kétféle idő tudatos összehangolása.
Khronosz és Kairosz csapdái
Amikor a khronoszi gondolkodás saját csapdájává válik, olyankor a stratégiai terv, amely eredetileg a változást szolgálta, fokozatosan a fennálló működés védelmi rendszerévé alakul. A vállalat továbbra is teljesíti a mérföldköveket, elkészíti a riportokat és követi a jóváhagyott projektterveket, miközben maga a helyzet változik meg körülötte. Ilyenkor a tervezés nem csökkenti, hanem növeli a tehetetlenséget. A vállalat egyre fegyelmezettebben hajt végre egy olyan tervet, amelynek előfeltevései már elvesztették érvényességüket. A vállalat minden lépést részletesen kidolgoz, kivéve azt, hogy miképpen fogja felismerni, hogy már nem ugyanabba az irányba kellene mennie. A terv önmagában nem garancia a megújulásra. A terv stabilitást ad, de nem képes önállóan előjelezni, mikor vált maga a stabilitás a változás akadályává.
A kairoszi képesség ugyancsak torzulhat. Ahol minden új technológiát, piaci jelenséget vagy vezetői ötletet történelmi lehetőségként értelmeznek, ott a szervezet elveszíti stratégiai fókuszát. Egymást érik a pilotprojektek, de egyik sem jut el a skálázásig. A prioritások néhány havonta átrendeződnek. Az új kezdeményezések látványosan elindulnak, majd gazda, erőforrás vagy következetes végrehajtás nélkül elhalnak. Ez az alkalomfüggő sodródás állapota. A vállalat folyamatosan reagál, de ritkán jut el a valódi átalakulásig. Érzékeli a lehetőségeket, vagy legalábbis minden új jelenségben lehetőséget vél felfedezni, de nincs olyan khronoszi rendszere, amely az alkalomból tartós eredményt teremtene.
A kettős időkompetencia
A khronosz felkészít a kairoszra, a kairosz pedig próbára teszi és szükség esetén felülírja a khronoszi tervet. Bár nem kizárt, nem is gyakori, hogy a fejlett khronoszi logika és a kairoszi képesség ugyanabban a személyben egyaránt jelen legyen. Egy megújuló szervezet számára azonban – akár egyetlen emberben, akár több szereplő együttműködésében– e két időkompetencia együttes rendelkezésre állása, tudatos és összehangolt működése az egyik legkomolyabb belső erőforrás lehet.
A Megújulás Világa a kettős időkompetencia felépítésére, a két idő tudatos összehangolására, integrációjára egy négy lépésből álló módszert alkalmaz.
- Beazonosítás: 23. óra diagnosztikai eljárás keretében felmérjük a vezetők és döntéshozók időkompetenciáját.
- Tudatosítás: A diagnosztikai eredmények alapján az érintettekkel az időkompetenciát és annak szervezeten belüli alkalmazhatóságát tudatosító-tisztázó gyakorlatokat folytatunk.
- Kooperációs protokoll: megtervezzük a két időkompetencia együttműködésének formális keretrendszerét és informális kapcsolattartási kultúráját.
- Implementáció: a két, egymással együttműködő időkompetenciát segítünk beépíteni a működési gyakorlatba.
A lehetőséget olykor felismerjük, máskor létrehozzuk
A lehetőséget általában valami rajtunk kívül állónak tekintjük. Amivel kapcsolatban az a dolgunk, hogy felfedezzük. A lehetőség ott lapul valahol, arra várva, hogy rátaláljunk, gondoljuk. A Megújulás Világában mi arra biztatunk mindenkit: próbálja meg létrehozni, megteremteni a lehetőséget. Ennek egyik gyakorlata a khronoszi logika és a kairoszi képességek integrációja.
A khronoszi és kairoszi időképzeteket a modern gondolkodás hajlamos ellentétpárba rendezni: vagy a megszámlálható, szukcesszív, mérnöki időben, vagy pedig a felismerés, megvilágosodás inspirált, intuitív idejében vagy. Annak ellenére, hogy a tudomány, az üzlet és a gazdaság története napjainkig telis-tele van intuitív zsenik megvilágosodásaira épülő sikersztorijaival, a kairoszi figyelem mégis ritkán jelenik meg tudatosan kialakított szervezeti képességként.
A khronoszi logika nélkül nincs szisztematikus megvalósítás, de a kairoszi képesség nélkül nem nyílik meg a kapu, nem válik világossá, merre és miért induljunk. Egy megújuló szervezet képes saját lehetőségeit alakítani, kiemelkedő megújulási képességek esetén új lehetőségeket belső erőforrásaira támaszkodva és a külső feltételeket aktívan alakítva megteremteni – ehhez azonban a kétféle időkompetencia tudatos, kooperatív, a vállalati működésbe implementált megléte az egyik szükséges feltétel.
A vezetői fórumok rejtett időképe
A legtöbb vezetői fórum erősen khronoszi természetű. A résztvevők azt vizsgálják, hogyan teljesülnek a tervek, tartják-e a határidőket, mekkora az eltérés a költségvetéstől, és teljesülnek-e a kijelölt mutatók. Ilyenkor fennáll a „pipálós-kiégés” veszélye: a tervek kiüresednek, a stratégia megvalósítási terve termelési naplóvá silányodik, a résztvevők növekvő unalommal pipálják ki az egyes tételeket.
A vezetői megbeszéléseket a kairoszi időkompetencia új kérdésekkel frissíti fel:
- Melyik stratégiai alappillérünk gyengült meg?
- Mi változott gyorsabban, mint vártuk?
- Mi vált lehetővé, ami korábban nem volt az?
- Hol záródhat be hamarosan egy üzleti időablak?
- Melyik kezdeményezést kellene felgyorsítani?
- Mit csinálunk csak azért, mert korábban már sok erőforrást fektettünk bele?
- Mit csinálunk csak azért, mert „mindig így szoktuk”?
- Milyen kísérlet adhat rövid időn belül döntő új információt?
A kairoszi figyelmet nem lehet az éves stratégiai tervezésre vagy egy-egy vezető rendkívüli intuíciójára bízni. Szervezeti gyakorlattá lehet és kell alakítani. Ami elsőre paradoxnak tűnhet: hogyan válhat rendszeressé az egyszeri alkalom felismerése? Nem magát az alkalmat lehet beépíteni a szervezeti működésbe, hanem a jelek közös értelmezését, az őszinte szembenézést, a tervek kritikus kontrollját, valamint az ötletek, intuíciók és üzleti-szakmai felismerések megmutatásának bátor gyakorlatát.