A szervezetekre koncentrálva: egy-egy folyamat, például a megújulás folyamatának eredményét másként értelmezzük a nonprofit és a forprofit szektorban. Egy lassabb, kevésbé versenyszerű környezetben (pl. államigazgatásban, civil szektorban) a megújulási folyamat végeredménye hosszabb ideig fenntartható, hosszabb ideig érzékelhető a külső szemlélő számára. Hosszabb ideig lehet látványos az első eredmény, mint a piaci szektorban, ahol a versenytársak mindig újabb és újabb kihívás elé állítják a cégünket, a termékeinket és szolgéltatásainkat. A tervezés és újratervezés, az alkalmazkodási folyamatok ritmusa is sokkal gyorsabb a piacon, mint a nonprofit szektorban.
Azonban gyakran elfelejtjük, hogy a versenyben való szereplés, a rangsorokban betöltött szerepek nem pusztán a pillanatnyi alkalmazkodásról, a gyors reakciókról és a célba érés pillanatáról szólnak. Így a megújulás értéke a versenyzés mögötti felkészülés, a támogatás, a tartalom, a tudások és képességek együttesében rejlik. Ezért egy intézményi megújulásban sem csak a kirakat szépsége – például egy ügyfélkapcsolat minősége – a megújulás legfőbb értéke.
A legfőbb érték: a megújulás képessége
A tartósság, az új minőség-állapot fenntarthatósága, a megújulási célrendszer szervezeti kultúrába és szabályrendszerbe kódolása: ez a megújulás képessége. A megújulás képessége teszi lehetővé a megújulás ismétlődését, a pillanatnyi alkalmazkodásnál, több, nagyobb ívű irányított változások eredményes megvalósítását. A valós megújulási programok nem kis feladatok, ezért nem nélkülözhetik egy szervezet működésének több dimenziós vizsgálatát és a komplex beavatkozásokat.
A megújulás folyamata azonban nem egy végtelenségig húzható, időtlen, pénzégető folyamat. A szervezet előtt álló mérföldkövek jól értelmezhetőek és minden egyes szakaszban eredményt hoznak. Azaz több bevételt és jelentős megtakarításokat, elfogadást és szakmai eredményt jelentenek, de a végeredmény az, amikor a szervezet képessé vélik önmagától is a megújulásra. Ekkor a szervezet már arra a szintre lép, amikor a tudás beépül a kultúrába és így a napi viselkedésbe, a szabályrendszerbe, a vezetők és követők motivációs hálójába, a szervezet DNS-ébe. Így ez a tanult képesség akár évtizedeken átívelő hasznos tudása, stratégiai alapja lehet a szervezet életének. Mindezt egészen extrémnek tűnő példák is igazolják a világban működő, százévesnél idősebb vállalatok esetében.
Ahhoz, hogy a megújulás valós tartósságáról, akár időtlenségéről beszéljünk, el kell juttatnunk a céget, szervezetet, intézményt néhány hónap alatt a „megújulás reprodukciós zónájába”. Ahol már önállóan is képes lesz a megújulásra. Ez a „reprodukciós megújulási zóna”, két fontos jellemző metszetében található. A szakmai felkészültség és a magas szintű, napi működés metszetéről van szó.
A szakmai felkészültségről:
A szervezetet addig kell formálni és alakítani, amíg az képessé válik az alaptevékenységhez képest valami hasonlót, de mégis teljesen mást vagy másként csinálni. Erre jó példák a közelmúltból, azok a nagy nemzeti–állami postavállalatok, akik a szakmai tevékenyégüket olyan szintre emelték, hogy képesek lettek versenyezni a gyors és rugalmas csomagküldő startup-okkal.
A magas szintű napi működésről:
A napi működést olyan szintre kell hozni, eleinte sokat trenírozni, amelyben a szervezet képessé válik a folyamatosan tanulásra és a tudás hasznosítására. A friss és új tudás bárhonnan is áramoljon be a szervezetbe, az ellenőrzött körülmények között értékké alakul és beépül napi működésbe a tervezéstől a megvalósításig. Azaz kimutatható / megtapasztalható a szervezetben az üzleti intelligencia jelenléte.