Legtöbben akkor és ott akarnak cselekedni, amikor és ahol éppen nincsenek.
Aikido-ban tanultuk hajdanán, hogy ösztönösen megmozdulsz a támadó felé, kilépve így az egyensúlyi helyzetedből. Az öntudatlan program („ösztön”) azt diktálja: lépj felé, érd el minél hamarabb, cselekedj, mielőtt ideér. Ezt az ősprogramot írod felül, miközben az egyensúlyban-maradást gyakorlod, s azt tanulod, hogy a hatékony cselekvés legfontosabb, egyben legalapvetőbb feltétele az egyensúly.
Legtöbben akkor és ott akarnak cselekedni, amikor és ahol éppen nincsenek: meg akarsz oldani egy problémát, amihez te nem rendelkezel megoldóképlettel, meg akarsz hozni egy döntést, amelynek teljes mátrixa egy általad elgondold forgatókönyv szerinti jövőképre épül, el szeretnél érni egy célt, amelyhez más célokon és más embereken keresztül vezethet csak út, vagy – mint a régi viccben – meg akarod enni a kolbászt, amihez előbb el kell lopni a libát, amelyik majd tojásokat tojik, a kislibákat felnevelni és eladni, venni belőlük egy malacot, felnevelni, levágni és kolbászt készíteni belőle...
Vajon hol és mikor lehet hatékonyan cselekedni, döntéseket hozni, célokat kitűzni? Itt és most: a jelenlétben.
De vajon mi tulajdonképpen és gyakorlati értelemben a jelenlét?
A jelenlét a valós helyzet, a cselekvési pozíciónk és a lehetőségek adott pillanatból való egyidejű érzékelése. Másképpen megfogalmazva: a jelenlét a cselekvőképes egyensúly állapota, amelyben tudatosan érzékeljük, hogy hol vagyunk, mi történik velünk és körülöttünk, és ebből a helyzetből mit lehet itt és most valóban megtenni.
A jelenlét témájával a filozófiától a pszichológián, idegtudományon és szervezetelméleteken át a buddhista, keresztény és más kontemplatív-spirituális hagyományokig tudományágak, elméleti és gyakorlati iskolák sokasága foglalkozik különféle nyelveken és megközelítésekből, többé-kevésbé ugyanarra a kérdésre keresve-találva válaszokat: hogyan lehetünk teljes érzékelésünkkel és cselekvőképességünkkel abban a helyzetben, amelyben éppen vagyunk.
A jelenlét tudatos megtapasztalását és kigyakorlását mégsem a filozófiának, hanem egy nagyon is gyakorlati iskolának, a motorozásnak köszönhetem. Valamint Dr. Sz.G. mesteremnek, akinek réges-régen elmeséltem, miért is szeretek igazából motorozni. Azért, mondtam neki, mert a szükséges mértékben gyors (a lehető leggyorsabb) motorozás közben kitisztul az érzékelésem, test-tudatom kitágul, összeolvad a géppel és pontosan látom a cselekvési határokat, amelyek a tempó növelésével egyre közelebb kerülnek. Az élmény kulcsa az, hogy minél inkább megközelítsd a határokat, az életben maradásé pedig, hogy belül maradj rajtuk. A határhoz legközelebb érzed, hogy itt és most vagy, azaz igazából élsz. Ezt akkor az emberileg lehetséges totális jelenlétnek neveztem. Dr. Sz.G. – aki egy időben tényleg a mesterem volt – végighallgatott, elismerően és kicsit szomorúan sóhajtott. Egy feladatod van, mondta: motor nélkül is megcsinálni. (Szomorú azért volt, mert tetszett neki nagyon a motorozás, de kora és alkata miatt számára nem volt realitása.) Azóta megcsináltam motor nélkül is.
Miért fontos egyáltalán számunkra a jelenlét?
Azért, mert megújulni csak abból lehet, ami van. A megújulás kiindulópontja az Itt és Most. Ha nem ebből indulunk, csak ismételjük a múltat vagy vágyakat kergetünk.
De hogyan lehet jelen egy szervezet?
A szervezetnek nincs egyetlen szeme, füle vagy idegrendszere. Sok ember érzékeléséből, tudásából, tapasztalatából és egymásnak gyakran ellentmondó valóságából épül fel az a szervezeti tudat, amelyből végül döntések és cselekvések születnek. A szervezeti jelenlét ezért nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt látja és gondolja, hanem azt, hogy a szervezet képes kapcsolatban maradni saját valóságával. Észleli, mi történik benne és körülötte; a fontos jelek nem vesznek vagy torzulnak el útközben, a vezetéshez nem csak az jut el, amit hallani szeretne, és a múlt beidegződései vagy a jövőről alkotott vágyképek nem írják felül azt, ami ténylegesen történik.
Egy jelenlévő szervezet tudja, hol van, érzékeli, mi történik vele, és ismeri azt a cselekvési teret, amely az adott pillanatban valóban rendelkezésére áll.
Ez a kollektív egyensúly nem mozdulatlanság. Éppen ellenkezőleg: ebből lehet gyorsan, pontosan és a lehetőségekkel arányosan cselekedni. A megújulás szempontjából pedig talán ez a jelenlét legfontosabb jelentése: nem oda próbálunk cselekedni, ahol lenni szeretnénk, hanem abból a valóságból indulunk el, ahol éppen vagyunk.